OSHO
146. Az elégedettség illúziói
Kizárólag a buddhaságban van elégedettség; az elégedettség minden más formája csupán az elme teremtette vigasz, illúzió.
Állandó elégedetlenségben élni olyan fájdalmas, hogy az elme meg teremti az elégedettség illúzióját; ezek az illúziók tartják mozgásban az embereket, ezek segítenek. Ha elveszel minden illúziót, az embereknek semmilyen okuk nem marad arra, hogy akár egyetlen pillanattal is tovább éljenek. Szükségük van rájuk. Az öntudatlanságban az illúzió szükséglet, mert illúziókon keresztül teremtünk álértelmeket az életben, és természetesen, amíg a valódi meg nem történik, addig álértelmeket kell gyártanunk. Amikor megelégelünk egy álértelmet, teremtünk egy másikat. Ha megelégeljük a pénzt, belevetjük magunkat a politikába; ha megelégeljük a politikát, továbblépünk valami máshoz. Még az úgynevezett vallás sem más, mint tünékeny illúzió.
A valódi vallásnak semmi köze az úgynevezett vallásokhoz: a kereszténységhez, a hinduizmushoz, az iszlámhoz. A valódi vallás minden illúzió darabokra zúzása. Jelentése: elégedetlenségben élni, mély szenvedésben, szörnyű fájdalomban, és a valódi dolgok után kutatni.
Nagy fájdalommal övezett út, és kevesen járják, mert az emberek már elindulni sem tudnak rajta. Legelőször is képtelenek elfogadni az élet fájdalmát – pedig az a fájdalom minden fejlődés forrása. Meglátni minden meztelen igazságát – nem elkerülni, nem menekülni, keresztül-kasul végignézni -, ez az intelligencia kezdete, a figyelem kezdete, a tudatosság kezdete.
A letüntek feltünése 
Hozzászólás